Nem hiszem el, hogy ezt kell csinálnom. Egy bál. Pff. Ez
rohadtul nem az én világom. De hát természetesen mennem kell, mert, hogy nagyon
fontos. Legyen. De NEM érdekel. Csakis Kőfej miatt megyek. Meg azért, mert
Lilly rám erőszakolta mivel ott lesz valami fiú, aki olyan helyes, hogy wáááá….
meg aaaaaaaaah…… jól van hova fekáliázzak??? A poén egészben, hogy a húgom 5 éves,
és amikor én 5 voltam akkor semmi kedvem se volt fiúkkal foglalkozni mondjuk
most sem. A ruhám:
Gyönyörű *0*.
- - ASZTRID INDULUNK!- hallottam anyum hangját.
- - Induljatok- kiabáltam le. Majd a lépcsőn
lesétáltam a gyönyörű ruhámba.
- - Asztrid gyönyörű vagy. - kezdett el sírni apu.
- - Köszönöm- bólintottam. Közel 3 óra múlva
megérkeztünk. – Én nem akarok bemenni- nyöszörögtem
- -De be kell jönnöd- húzta meg a szoknyámat Lilly.
- - Rendben, de csak a te kedvedért- röhögtem fel.
Majd beléptem és mindenki elhallgatott és egy emberként néztek felém. A lányok
irigy tekintetét éreztem magamon a fiúk pedig áhítattal és gyönyörködve néztek
engem. Én zavartan elmosolyodtam. Abban a pillanatban visszatért az élet. Én elindultam
közben a termet kémleltem hátha megpillantom a pszichopata barátnőmet. Pipiskedtem
mikor valaki nekem ütközött.
- - Héé. Auch- nyüszítettem fel.
- - Bocsi- mondta egy férfi hangja. Megfordultam.
Egy barna hajú smaragd szemű fiú állt előttem.
- - Semmi baj. - mosolyogtam rá
- - Kit keresel?- kérdezte
- - Barátnőmet
- - És ki a barátnőd?- kérdezősködött
- - Kőfej- suttogtam
- - Kőfej? Hmm, ismerem- röhögött fel
- - Tényleg- csillant fel a szemem majd éreztem,
hogy valaki meghúzza a szoknyámat. Pontosabban Lilly. - Mi az drága?- kérdeztem
a húgomat
- - Ő az!- suttogta én felvettem
- - Ki? Mi az?- értetlenkedtem közben követtem a fiút,
aki elkísér Kőfejhez meg az ütődött tesójához.
- - Hablaty- sustorogta.
- - Aham- bólintottam, vagyis az a fiú, akiről
beszélt. Marha jó
- - Ugye milyen helyes?- sipákolta egy kicsit
hangosan mire mindenki felénk fordult. Én kínosan elmosolyodtam.
-
Nagyon- mondtam unottan amúgy igaza volt tényleg
rohadt helyes. Aztán megérkeztünk Kőfejékhez. –KŐFEJ- sipákoltam és a nyakába
ugrottam és Ő is az enyémbe. Megszorongatott Hablaty és a bátyja értetlenül
néztek minket majd Hablatynak a gatyáját valaki elkezdte húzgálni (óvatosan).
Természetesen az én drágalátos húgom volt az. Hablaty lenézett rá (nem látta
még) és felvette.
- - Tiéd?- kérdezte
- - Nem a gyerekem, a húgom.
- - Úgy értettem- dünnyögte. Én leültem Kőfej mellé
és halkan elkezdtünk beszélgetni addig Hablaty játszott a testvéremmel.
- - Hogy ismerted meg?- utalt a barátnőm Hablatyra
- - Belém ütközött és…
- - Szerinted Ő a nagy Ő.- dünnyögte.
- - Nem, de az tény, hogy rohadt helyes. -
gondolkoztam el.
- - Ez tény, de nem az én esetem inkább a tiéd.
- - Kösz- álltam fel és kimentem Viharbogárhoz.
Akkor megláttam egy… egy… éjfúriát! Vannak még egyáltalán éjfúriák? A sárkányom
odajött hozzám és megnyalt aztán még egyszer és még egyszer, majd oda jött az
éjfúria is és Ő is megnyalt én próbáltam magamtól eltolni mindkettőt, de nem sikerült. Mind a két sárkány halálra nyalt.
- - Fogatlan ül! – hallottam meg a hátam mögül
Hablaty hangját.
- - Kösz- töröltem le magamról a sárkány nyálat és
rápöccintettem Viharbogárra. – tiéd?- kérdeztem ezek szerint Fogatlanra mutatva
- - Aham- röhögött fel-, de néha- néha lecserélném-
kuncogott és én is felvihogtam a sárkánya viszont kirúgta alóla a lábát majd
alólam is. Felröhögtem. Hablaty segített felállni. Tüsszentettem egyet, majd
Fogatlan, utána Viharbogár is.
- - Egészségedre- röhögött a fiú.
- - Köszi- vihogtam fel. Majd hirtelen nagyon közel
kerültem Hablatyhoz.
- - Gyönyörűek a szemeid- mosolygott olyan cukin.
- - Köszönöm- ért fülig a szám. Majd majdnem
megcsókolt majdnem, de Pléhpofának pont most kellet jönni.
- - Fiam nagy gond van- látszott Pléhpofán, hogy
most tényleg valami nagydolog van.
- - Menjél- mosolyogtam rá. Ő elment én pedig
leültem a földre (nem érdekelt az, hogy milyen ruha volt rajtam)- Már majdnem-
terültem el a földön, de aztán rájöttem, hogy ha sokáig a földön leszek, akkor
Viharbogár és Fogatlan halálra fognak nyalni szóval inkább bementem a terembe. Kerestem
Hablatyot, de nem találtam meg. Visszamentem Kőfejékhez és levágódtam. Ott volt
még egy „izmos” ficsúr és egy duci fiú, aki nagyon szimpi volt az első már nem
nagyon.
- - Öhm Asztrid valami baj van?- kérdezte Kő
- - Majdnem megcsókolt majdnem- dühöngtem halkan-,
de valami baj lett így el kellett mennie. –zuhantam össze teljesen.
- - Amúgy láttad Néma Svennek az ütődött mostoha
fiát?- kérdezte barátnőm, majd magamon éreztem egy szinte már perzselő
tekintetett.
- - Nem- pásztáztam végig a termet, de nem találtam
meg, hogy kinézz engem
- - Kit keresel
- -Valaki néz engem- dünnyögtem. A barátnőm
átfordította a fejemet a másik oldalra és megpillantottam Hablatyot. – ÁÁ akkor
nem szóltam- kuncogtam fel, majd a tekintetemet Hablatyéba fúrtam.
Elmosolyodott. Habár az apjával beszélt attól tudtunk szemkontaktussal
tárgyalni. Mikor végeztek odajött hozzám és felkért táncolni.
- - Hölgyem- bólintott a fiú én elmosolyodtam és
asszem el is pirultam. Olyan jó érzés volt érezni a kezét a derekamon és
beszívni mélyen az illatát. Az időérzékemet teljesen elvesztettem körülbelül úgy
30 percet tuti, hogy táncoltunk. Egyszer csak eltolt magától és a fejével
közeledett hozzám majd megcsókolt. De abban a csókban minden benne volt, érzék,
vágy, melegség, szerelem egyszóval minden. Még most is beleborzongok, ha arra
gondolok. Azóta vagyunk egy pár pontosan 2 éve. Én Hibbantra költöztem és
boldogan élünk míg meg nem halunk.
Mellesleg ti mit kaptatok karácsonyra? Én: Fogatlanos plüsst, naplót, ÍNÁSos posztert, telefont, ágyneműt (úgy nézz ki, mintha lehányta volna egy csillámpóni), hangfalat (tudom mivel idegesíteni a szomszédokat), pólókat, I and my Family go to Paris *,* és ez a legeslegeslegeslegjobb ajándék :), pizsit és dac 3 c:
-
