6. rész

A "tökéletes" élet Hibbanton 

Hiccstrid 1/2

Utolsó emlékem tegnap estéről az az, ahogy a lágy szellő simogatta az arcomat miközben repültünk Viharbogárral. Már órák óta úton vagyunk és a leghalványabb fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, de egyet tudok, álmos vagyok. Hirtelen megláttam egy szigetet alattunk.

-      -  Viharbogár szállj le arra a szigetre- kértem meg a kedvenc sárkányomat, aki engedelmeskedett nekem. Nem, nem azért, hogy kapjon sült csirkét nem Ő hátsó szándék nélkül tette (de azért adtam neki kettő darabot).- Szerinted jönni fog értem valaki?- kérdeztem a sárkányomat, már egy barlangba ülve és a hátának dőltem. Ő megrázta a fejét jelezve, hogy nem tudja, bár én is tudtam volna. Mivel nagyon nehéz napom volt pár percen belül elnyomott az álom.

Senkinek se kívánok ilyen ébresztőt. Soha.

Arra keltem fel, hogy valaki nyaldossa az arcomat, majd a fülemet. Én azonnal felültem és morcosan néztem körbe. Természetesen az én imádott sárkányom volt jelezve, hogy valami nincs rendbe. Esett a hó. A francba, de gondolom nem erre gondolt, mert éjfúria hangot hallottam. Szerencsénkre volt egy kis bemélyedés a barlangba oda befutottam Viharbogárnak pedig azt a parancsot adtam, hogy fusson ki a barlangból és bújjon el. Nem láttam, de halottam, hogy bejöttek a barlangba. Én tovább másztam az alagútba, míg egy nagyobb „terembe” értem. Ott ne akarjátok meg tudni, hogy mit láttam. Egy nagy kígyót és két hatalmas siklót. Képzelhetitek, hogy megijedtem, legszívesebben sikítva elfutottam volna, de mivel a futásra nem volt lehetőségem ezért sikítva kimásztam a lyukból.

-        Úristen- sikítottam, kiérve abból a kis nem tudom miből. Felálltam, ahogy láttam Hablaty is. Egy pillanatra elöntött a méreg, de eszembe jutott a kígyó meg a 2 sikló. Úgyhogy megint elkezdtem sikítani és Hablaty karjaiba ugrottam.

-       - OTT VOLT KÉT SIKLÓ ÉS EGY KÍGYÓ- hisztiztem szinte már bőgve. Hablaty elmosolyodott én még mindig sokkos állapotba voltam, de annyira nem, hogy ne üzenjek, a szememmel utállak és haragszok rád pillantást.  Majd lejöttem a karjaiból és azonnal elkezdtem rohanni, nem akartam vele egy barlangba lenni.  Sőt vele együtt lélegezni. Felpattantam a sárkányomra és elrepültünk. Eléggé fáztam, már amikor utolért minket Hablaty. Bah.  Sokáig repültünk egymás mellett szótlanul, mikor egy szakadáshoz hasonló hangot hallottam, majd nem sokkal később azt, ahogy Hablaty káromkodik.

-     -   Mi történt? –kérdeztem unottan

-       - Az utazásunk vége

-     -   Aham- dünnyögtem. Hablaty épen le tudod épségben szállni én már nem voltam ilyen szerencsés, mert Viharbogár egyszerűen kiesett alólam és ha Hablaty nem kap el, akkor meg is halhattam volna.

-     -   Kösz- motyogtam

-         -Keresni kell egy barlangot- mondta magabiztosan

-       - Bah

-       - Most tulajdonképpen mi a bajod?- kérdezte idegesen

-      -  Óh, semmi- legyintettem- nem az, hogy ok nélkül gyanúsítottál meg azzal, hogy megcsaltalak neeeem dehogy, és még az sem, hogy aztán békén hagytál, majd az sem történt meg, hogy enyelegtél egy csajjal ez mindennapi dolog szerintem. – kiabáltam jelet adva, hogy itt vagyunk.

-      -  Bocs

-        -Ennyi? Bocs? Most ez komoly? –hitetlenkedtem- Semmi olyan, hogy őszintén sajnálom semmi- értetlenkedtem-, de tudod, mit nem is várom el- rohantam előre és szinte beestem egy számomra tetszőleges barlangba. A sárkányom szorosan a nyomomba volt, így megkérhettem arra, hogy gyújtson tüzet (mivel elég nagy előnyre tettem szert Hablattyal és Fogatlannal szemben). A pattogó és meleg tűz mellett ülve elgondolkoztam. Már nem tudom min, de lényegtelen. Úgy 2 órával később Hablaty és Fogatlan is bejött.

-        -Tudom, hogy gyors vagyok, de ennyire?- ámultam.

-        -Haha, csak megnéztünk ezt az apró szigetet és találtam egy kisebb viking várost- dünnyögte.

-     -   Aham

-       - Mivel hajnal van ezért arra gondoltam, hogy elmehetnék megnézni és valami munkát találni- motyogta

-        -Az nagyon jó ötlet- ujjongtam, természetesen hamisan mert semmi, de tényleg semmi kedvem nem volt menni olyan jól el voltam.

-        -Indulhatunk?- kérdezte mintha nem érezte volna a hangomon a gúnyt. Elindultunk. A sárkányainknak meg parancsoltuk, hogy maradjanak itt.  Egymás mellett baktattunk egyszer csak kinyújtotta felém a kezét. Én értetlenül néztem rá.

-      -  Most ezt komolyan gondolod?- hitetlenkedtem

-      -  Csak véget akarok vetni ennek az egész marhaságnak. Óh, Thor add, hogy megértsem a nőket. –dünnyögte, én elröhögtem magam. Majd nem sokkal később megérkeztünk a faluba. Tényleg nagyon kicsi volt nem volt körülötte fal vagy kerítés (?), alig voltak házai, de azok nagyok és díszítettek voltak. Maximum 100-an élhettek ebbe a falucskában. 

Beléptünk. Azonnal megállt az élet és felénk fordultak. Hablatyon volt egy sárkánypikkely én lesöpörtem azt.

-        -Ti vikingek vagytok? –kérdezte egy férfi

-       - Igen- bólintott Hablaty

-      -  Mi járatban erre felé?

-       - Szerencsét próbálni jöttünk a feleségemmel- húzott magához én nagy vigyorral a számon bólogattam, de ez mind megtévesztés volt. Nem nagyon volt ínyemre, hogy „házasok” voltunk.

-        -Mihez értetek?- érdeklődött az ember

-        -Harc- vágtam rá azonnal. A férfi pedig kiröhögött. Láttam, hogy Hablaty megingatja a fejét jelezve, hogy Ő nem tenné ezt.

-        -Kovácsolás.

-        -Óh, az jó, mert neked- nézett Hablatyra- van egy műhelyünk, ahol per pillanat nincs kovács. Te pedig- mutatott rám- kiképezheted a kisebbeket

-        -Mennyire kicsik?

-        -15 évesek

-        -Ajh- nyüszítettem- mikor kezdek?

-        -Most- röhögött- gyere, mutatom az irányt az arénába- elindult. Én utána iramodtam.

Az aréna nagy volt és körülbelül olyan volt, mint Hibbanton csak ez egy kicsit nagyobb volt.  A gyerekek már bent voltak.

-        -Ő az új kiképzőtők

-        -Ne már egy csaj- röhögött az egyik gyerek, én összehúzott szemekkel néztem rá erre azonnal elhallgatott

-        -Élmény lesz veletek- dünnyögtem-, na, kezdhetjük?

-        -Persze-, röhögtek ki. Én a szekercémet a falba dobtam. Tudom ez magában nem elég ahhoz, hogy ledöbbentsem a gyerekeket. De nem is csak „simán” a falba dobtam, háttal voltam a falnak és a másik kezemmel épp a hajamat igazgattam. Csend lett. Nagy csend lett.

-        -Na, szóval kezdjük az első sárkánnyal- dünnyögtem ők kiröhögtek- mi az?

-        -Mi nem ölünk sárkányokat mi tanítjuk. – ismertette az életformájukat

-        -Óh, az még jobb- mosolyogtam

-        -Ti se öltök sárkányt?- döbbentek le

-        -Nem- aztán füttyentettem először Viharbogár jött majd Fogatlan is. Azt nem tudom, hogy Ő miért jött, de ha jönni akar, akkor jöjjön. A gyerekek eléggé meglepődtek az éjfúria láttán. Én megráztam a fejem- a sikló az enyém. Az éjfúria, nos… khm… a volt fiúmé- mondtam ki és könny szökött a szemembe utálom, hogy ilyen gyenge vagyok.

-        -Na, de van sárkányotok?- kérdeztem mosolyogva. Ők odébb álltak és a hátuk mögül kijöttek a sárkányok. Még kicsik voltak. Volt ott egy sikló, egy zablagyar, egy esőszelő, egy Nyögdöc és egy viharszelő.- de aranyosak- ámultam. – na kezdjük- tapsoltam és elkezdtük betanítani a sárkányokat. Nagy segítséget jelentett Viharbogár és Fogatlan. Este szinte beestem a barlangba és abban a pillanatban összerogytam.

-        -Jó hír- lépett be Hablaty és olyan pozitív kisugárzása volt, mintha már megbocsátottam volna neki. -Ami mondjuk igaz is, de szeretem szívatni az embereket. Igazából nem is haragudtam rá igazán. Inkább annak mondanám, hogy feldúlt voltam és ilyenkor mondok olyanokat, amiket nem szeretnék. – Megvan a pénznek a fele.

-        -Az menő- mondtam unottan

-        -Mi a baj?

-        -Te élveznéd azt, hogy 15 éveseket képzel ki akik nem hallgatnak rád, mert lány vagy ezért lekell -küzdeni azt, hogy ne akarjam megölni őket. –dühöngtem. Erre Hablaty kiröhögött. –Te is kezded- -mosolyogtam, majd elöntött a szomorúság. Ő már nem az enyém. Ő „csak” egy „barát”.

-        -Mi a baj- komorodott el Ő is.

-        -Miért is vesztünk össze?- kérdeztem. Nyitotta a száját, de én megelőztem Őt.- Ja Henna miatt. –biggyesztettem le az ajkamat.

-        -Hülyeség volt téged vádolni. –mondta bűnbánóan- Na gyere ide- vette észre, hogy didergek. Én -felálltam és odamentem hozzá. Ő magához húzott és valamilyen csodálatos módon elöntött a -melegség.

1.     rész vége :D

Még mindig olyan ari *.* (tudom, hogy volt már kint)

De cukorborshó

Itt (is) bőgtem

Nem rossz :D De ari *-*

Jahj de nehéz az a rohadt német

Wow *~*

Helyzet jelentés a történetről

Hola :) 

Ezen a hétvégén (szerintem a jövő héten) NEM lesz rész. A magyarázat: bünti....
A sok szabad időmbe (hüpp- hüpp) volt időm végig gondolni a történetet és gondolatban meg van a vége A "Tökéletes" élet Hibbantonnak. De az méééééég meeeeeeeeeessssze van :D. És már gondolkozok a kövi történeten is. Aminek még a vázlatja van meg. A fejembe. És mivel nem akarom elfelejteni (hajlamos vagyok rá) ezért  géphiányában leírtam egy füzetbe! Hoztam róla egy kis részt:

A vészkürtök harsány hangja hívta vissza a lelkemet vad álmodozó körútjáról. Azonnal felpattantam és szerte néztem. Csak is Dagur lehetett mostanában ő szokott minket megtámadni. [...]
- ÉJFÚRIA- kiabálta valaki. Habár békét kötöttünk a sárkányokkal soha ismétlem SOHA nem láttam még éjfúriát. [...] 
- Simon, az őrült vagyok és megtámadom Hibbant szigetét és elveszem az éjfúriát [...] 
- NEEE- kiabáltam és könny szökött ki a szememből. Azonnal odafutottam, lerogytam a földre és az ölembe vettem a fejét. A könnyeim  úgy potyogtak, mintha kötelező lett volna. [...]
- Hablaty hát életben vagy- örültem meg egy kicsit kábán. Ő közelebb húzott magához és még én magam se hiszem el, de megcsókolt. Fura melegség öntötte el a testemet amint abbahagytuk a csókot elrohantam. [...]
- ÚÚÚ úgy tűnik valaki féltékeny- vihogott Fafej
- Nem szokásom féltékenynek lenni. [...]
Egyenlőre ennyi ez még nem tudom mikor startol. 
Na ennyit akartam sziasztok :) Jók legyetek és köszönöm a majd' 400 megtekintést. 

 wowci *~*

 Jujchi :D

 Anya és Fia 

 Mint amikor magamra vállalom a felelést és jól teljesítek

Hát persze, hogy szeretjük Fogit :3

5. rész

A "tökéletes" élet Hibbanton 

A szökés 

Elég szar (már bocsánat a kifejezésért) éjszakám volt. Ez természetes egy ember főleg egy lány gondolom úgy éli meg a szakítást, hogy sír és még többet sír. Akkor se fejezi be mikor már nincs már több könnye és még azért sem, mert fáj itt belül, valami. Meg természetesen azért se, mert egy nap alatt omlik össze a tökéletes (már szinte nyálas) élete. De fel kell állni. Biztos, hogy találni fog egy jobbat. Csak egy a bökkenő nem akar(ok) jobbat.

Reggel, amikor felkeltem és körül szemléltem a szobámat. Kőfejnek nyoma se volt. Levánszorogtam a lépcsőn, mint egy élőhalott.

-        Valami gond van kincsem? –kérdezte anyu én rezzenéstelen arccal néztem rá majd megint elkezdtem bőgni.

-        Most látod mit tettél- korholta apu anyut.

-        Tényleg mi történt tegnap?- faggatott anyu.

-        Ha…blaty szhehint meghalom őht- szipogtam

-        Érthetőbben?- értetlenkedett apu én próbáltam megnyugodni, kevés sikerrel. Fél óra múlva végre sikerült. –szóvaaaaaaaaaaaaaaaaaaal?

-        Hablaty szerint megcsaltam őt- hadartam, majd megint elkezdtem bőgni

-        Nem normális az a fiú- jelentette ki anyu. Én ezen elröhögtem, majd megakadt a szemem azon, hogy apu keres valamit.

-        Mi az? –kérdeztem

-        Keresem a szekercémet- dünnyögte

-        KI NE NYÍRD, APU HAGYD ABBA NEM KELL, ELINTÉZEM ÉN CSAK HAGYD ABBA- sikítottam apu leállt a kereséssel és kérdőn rám nézett. - apu elintézem nyugi- suttogtam, majd anyu adott az arcomra egy puszit, apu meg a homlokomra.

-        Mosd meg az arcodat, tedd magad rendbe, ne lássa az a normálatlan fiú, hogy milyen rosszul esik ez neked- korholt anyu és én szót fogadtam. 30 perc múlva már bent ültem a sárkány suliban. Kapucnival a fejemen ücsörögtem, szomorúan és még beszélni se volt kedvem. Valamivel Hablaty is komorabb volt és nulla életkedvvel magyarázott én meg -1 életkedvvel figyeltem Őt. Nem is mosolygott és én sem (jó akkor röhögtem mikor Fafej véletlen meglökte Kőfejet így egy nagy verekedés kezdődött el). Néha-néha rá pillantottunk egymásra, de csak annyira, hogy megnézzük, hogy mennyire esett szét az illető. Megint kicsordult egy könny a szememből.

-        Óhh basszus- dünnyögtem, Hablatyon kívül mindenki kérdőn nézett rám. –mi van?- kérdeztem.

-        Fura vagy- dünnyögte Takonypóc- ez tetszik- én rezzenéstelen arccal néztem rá, majd tarkón vágtam- ÁÁÁÁ- kiáltott fel én felröhögtem és egyből rátapasztottam a kezem a számra és úgy vihogtam. Hablaty hátra fordult, és ahogy a könnyező Takonypócra aztán rám elmosolyodott én is elvigyorodtam. Aztán megkomorodtam, mert lelöktek a padról. Én elröhögtem magam és lelöktem Takonypócot, és mint aki jól végezte a dolgát leültem Kőfej mellé.

-        Hogy telt az éjszaka?- suttogta

-        Szarul- vallottam be

-        Elhiszem- szomorkodott

-        Anyuék meg akarták ölni HablHHasgsh Hablatyot- röhögtem és Kőfej is elkezdett röhögcsélni. Úgy 3 órát voltunk a sárkány suliba mire végeztünk. Össze-visszasétáltam a faluba, mikor egy számomra eléggé aggasztó dolgot láttam. Hogy mit is? Hablaty egy másik lánnyal flörtölt. Elkezdtem sírni a szekercém kiesett a kezemből, a szám tátva volt. A nagy csattanást halva Hablaty megfordult és elkezdett felém jönni. Én megráztam a fejem jelezve, hogy hagyjon engem békén, majd felültem Viharbogár hátára és felrepültem Gotihoz.

-        Én ezt nem bírom- rontottam be az ajtón- Goti szerinted mi még össze fogunk jönni Hablattyal?- hadartam, ő rajzolt egy formát a földbe- mi az, hogy nem tudod?- álltam az idegösszeroppanás szélén majd belépett Bélhangos is.

-        Mond meg a lánynak- Goti megint rajzolt valamit a földbe- Azt írja, hogy tényleg nem tudom, de lehet- én elkezdtem bőgni. – Hívjad Kőfejet- utasította Gotit Bélhangos- én hívom Hablatyot

-        Mhi? a…az..t m…máhr nhem- szipogtam és felálltam, de vissza is zuhantam. - neh híhd Hablhatot- mondtam, majd egy kicsit megnyugodtam, de már hallottam az éjfúria kiáltást én azonnal felpattantam és elfutottam. Egyenesen Henna kis rejtekéhez. Ott elkiáltottam magam, hogy Henna. Ki is jött

-        Szerinted poén, hogy kicseszel velem, mert, hogy tetszik neked Hablaty? Hee?- hadartam idegesen- Nem tudod, hogy kivel húztál ujjat- dünnyögtem majd kirúgtam alóla a lábát és felröhögtem. Felpattantam Viharbogárra és meg sem álltunk Hibbantig. Ott gyorsan haza rohantam egy kosárba mindent összeszedtem és feltettem a sárkányomra. Elrepültünk messze innen.

Valamilyen szinten lehetett sejteni, hogy úgy is bekövetkezik, hogy elszökök csak azt hitték, hogy még tegnap este. De nem sikerült így meg nyugodtak és mára olyan szinten betelt a pohár, hogy nem bírtam és elmentem. Messze. Talán sosem térek vissza. Vagy nem tudom.

Bocsánat, hogy ilyen rövid lett egy nap alatt csak ezt tudtam össze dobni, de most jönnek a giffek :) remélem tetszeni fognak (és azt is remélem, hogy a rész is tetszett) 

Hogy lehet valaki ilyen brutál helyes és, hogy tud ilyen tökéletesen és arin mosolyogni? :0

Egy tál dödölle ettél belőle, kertbe mentek a tyúkok mind megették a magot 

Ja és ne kérdezzétek, hogy mi ütött belém én már születésem óta ilyen vagyok

anyum szerint fejre ejtettek de ez totál tuti biztosan nem igaz :)

Reakcióm amikor a tanár feleltetni akar

Egyszeűen csak WoW :3

Ez olyan mint amikor MÖLLLLLLLBmel olyat játszunk, hogy ki tud hülyébben mosolyogni :D

Most már tényleg csak a jövő hétvégén lesz rész és nem biztosan lesz kettő, mert azt az egyet hosszúnak tervezem :) És mégegyszer bocsi, hogy ilyen rövid lett D: ezt tudtam összedobni úgy, hogy még tanultam azt a szar (megint bocsánat a kifejezésért) himnuszt bah :) Na de jó éjt kövő hétvégén jön a kövi rész :D 

4. rész

A „Tökéletes” élet Hibbanton

A rendezvény

Ha a kezem közé kerül Henna, akkor én nem egyszerűen megölöm, hanem leszúrom, megtépem, megrugdosom, eltöröm, a kezét aztán ráköpök. Mi a rákért kellett ezt csinálni? Haha, nem tudja, hogy kivel húzott ujjat. Na de kezdjük a legelején.

Mikor már nagyon eluntam a fekvést elkezdtem mocorogni, sehogy se találtam a megfelelő pózt, így összevissza vergődtem. Ezzel felébresztve Hablatyot. Ő nagy mosolyra húzta a száját majd megcsókolt. Én is elvigyorogtam és még egyszer megcsókoltam. Tíz percig feküdtünk elveszve egymás szemében mikor felkeltünk. Én gyors csináltam reggelit közben Hablaty megetette Fogatlant. Addig én megreggeliztem gyors. Majd ő utánam, én addig adtam Viharbogárnak sült csirkét.  Aztán mentünk kézen fogva (!) a sárkány suliba. A többiek már ott voltak így elkezdődött a tanítás.

-        Ma van az a rendezvény vagy mi- suttogta Kőfej (igen a tanítás alatt még nekem se engedi meg Hablaty, hogy beszéljek).

-        Ne is mond- sóhajtottam.

-        Félsz, hogy ide fog jönni?

-        Igen- suttogtam, néhány hete Henna megfenyegetett, hogy ha a rendezvényig nem szakítok Hablattyal akkor szét fog minket robbantani. Nem mondtam el Hablatynak, mert féltem, hogy azt hiszi, hogy én találtam ki. Aztán felénk repült egy kisebb kavics. Először a kiskavicsra néztünk Kőfejjel, majd össze és kitört belőlünk a röhögés. Hablaty összehúzott szemekkel nézett ránk. Ezen még jobban szakadtunk. Úgy 10 perc múlva abbahagytuk.

-        Köszönöm- nézett először Kőfejre majd rám Hablaty nálam elmosolyodott. Annyira szeretem a mosolyát.

-        És ha idejön, mit csinálsz?- folytattuk a csevegést halkabban

-        Nem tudom- vallottam be és a sírás kerülgetett.  Hablaty odajött hozzánk és felemelt engem majd arrébb rakott én sikítottam és rúgkapáltam, de őt ez egy kicsit sem érdekelte. Nyomott egy csókot a számra és visszament magyarázni.  Majd feltűnt, hogy Takonypóc van mellettem. Összehúzott szemekkel néztem Hablatyra, direkt csinálta, hogy kiszúrjon velem.

-        Takonypóc cserélünk helyet?- sóhajtottam

-        Persze- suttogta majd helyet cseréltünk. Én észrevétlenül kúsztam Kőfej mellé. Mikor odaértem nagy mosolyra húzódott a szájam.

-        Szereted idegesíteni mi?- röhögött Kőfej

-        Természetesen- vigyorogtam, mint egy őrült

-        Szóval mit fogsz csinálni?

-        Úgy se fog idejönni az a szerencsétlen totál tuti biztos, hogy valami mást fog kitalálni, valami rosszabbat. – dünnyögtem.

-        Mondjuk, igazad van- helyeselt.

-        Tudom- mondtam.

-        Fő, hogy szerény vagy. - suttogta én közben egy kis kaviccsal el akartam találni a falat pechemre Hablaty fejét találtam el. Ő bosszúsan hátra nézett én elkezdtem fütyülni és kerültem a szemkontaktust. A többiek dőltek a röhögéstől. Én eközben Takonypócra mutattam, de Hablatyot ez nem érdekelte még mindig összehúzott szemekkel nézett rám.

-        Jobb, ha futok?- kérdeztem Hablaty nem válaszolt, vagyis fussak én felálltam és elkezdtem rohanni.  Ha elkap az lesz a legrosszabb, amit tehet velem, hogy halálra csikiz.  Már az erdőben jártam mikor hátra fordultam nem jött mögöttem senki. Így gondoltam visszakullogok. Beléptem halkan Hablaty még mindig magyarázott. Én gyorsan beosontam és elbújtam Takonypóc mögött. Halvér szólni akart Hablatynak, de én tarkón vertem.

-        SSS- intettem.

-        Jól van már, de nem kéne mindig erőszakot alkalmaznod- dünnyögte, majd tüsszentettem egyet. Gyorsan lebuktam és oda másztam Viharbogárhoz. Ő eltakart és vártam a végzetemre (jó a „Rómeómra”), de helyette Fafej jött oda.

-        Te mit keresel itt?- hadartam halkan.

-        Azt hittem, hogy bújócskázunk. –biggyesztette le az ajkát

-        És ha játszanánk is miért ide akartál elbújni ahova én?- dünnyögtem és tovább másztam, majd beleütköztem Fogatlanba. Ő elmosolyodott és felemelte a szárnyait jelezve, hogy betakar. Én elröhögtem magam és elfogadtam az ajánlatott.

-        Nem kéne Asztrid után menned?- kérdezte egy kis idő után Halvér.

-        Nem- válaszolta egyszerűen Hablaty. Morogtam.

-        Ki volt ez- emelte fel a fejét Takonypóc.

-        Én- próbált engem menteni Kőfej.

-        Na én megyek megkeresni Asztridot, szerintem már túl futott a világvégén. –motyogta Hablaty, ha nem bujkáltam volna előle, akkor felkuncogtam, majd felmordultam volna.

-        Elment- szólt Kőfej

-        Kösz- emelte fel Fogatlan a szárnyát, én megvakargattam a nyaka alatt, vad dorombolásba kezdett. Felkuncogtam.

-        Hogy tudod mindig ilyen profi módón átverni- ámult Takonypóc

-        Meg van hozzá a tehetségem- röhögtem, aztán lehervadt a mosoly a számról és azonnal bebújtam Viharbogár szárnya alá.

-        Mi a…?- kérdezte Kőfej, de Hablaty bejött, kezében egy pólómmal én felröhögtem (halkan szerintem nem hallotta). Ahogy láttam Fogatlan elindult, a gazdija kérése nélkül. Majd mikor úgy éreztem, hogy már nincs bent Hablaty előjöttem.

-        Ügyes- dicsért meg Takonypóc

-        Köszi-, vihogtam. Olyan fura hangot adtam ki ezen még jobban röhögtem és eljutottam odáig, hogy már a földön fetrengve röhögök a többiek mosolyogva néztek rám. Aztán ők is elkezdtek hangosan mosolyogni (hogy ez honnan jött ne kérdezzétek).

-        Nyugi- próbált csitítani Kőfej, fura, mert nem szoktam abbahagyni, de most kivételesen abbahagytam. Ez furcsa.

-        Jó nyugodt vagyok- mosolyogtam. Aztán éjfúria kiáltást hallottam, de elbújni már nem volt időm és a hős lovagom meglátott. Elröhögte magát.

-        Majd’ mindennap eljátszod ezt velem és még mindig beveszem- mondta nevetve.

-        Hát, aki profi az profi- mosolyogtam, ő közelebb lépett hozzám, magához húzott majd megcsókolt. Bárcsak az este is ilyen vidám lett volna.

Napközben a suliba voltunk: Hablaty magyarázott, Takonypóc aludt, Halvér figyelt, Fafej Fogatlant piszkálta várva arra, hogy Hablaty mikor idegesedik be és tarkón vágja (ezt tőlem tanulta hihi), Kőfej bambult, én Kőfejnek magyaráztam, hogy milyen idegesítő, hogy egy folytában bambul. Aztán jött az este életem legrosszabb estéje. Már bent ültünk és beszélgettünk. Majd Hablaty félre hívott, mentem utána, ki a nagy teremből.

-        Ez mi? –kérdezte elővéve egy lapot amire az én nevembe volt írva egy levél Hablatynak, röviden annyi, hogy elvileg megcsaltam őt. A poén az egészbe: 1. én soha nem csalnám meg Őt, 2. Ez nem az én írásom.

-        Hablaty ez nem az én írásom

-        De akkor is a te neveddel van aláírva

-        ÓÓÓ és akkor egyből én lehetek, nem lehet Hennácska nem csak is Asztrid, tudod, mit menj a francba- hadartam mérgesen, majd hátat fordítottam és elfutottam, útközben potyogtak a könnyeim, mire hazaértem már egyenesen bőgtem.  Dörömböltek az ajtón, de engem nem érdekelt. Csak sírtam és sírtam. Kőfej azonnal bejött (gondolom berúgta az ajtót) és odafutott hozzám az ágyhoz. Simogatta a hátamat, így aludtam el, sírva, mert hát így kell ezt egy nap alatt omlott össze az egész életem egy ember miatt. Ő is mehetne a francba.

A kővetkező részek alatt mindig lesz három-négy giff remélem tetszeni fog:

Reakcióm mikor a tanár közli, hogy mindenki tegyen el mindent, vegyen elő egy tollat és egy lapot és írja le Kölcsey Ferenc életét (igen ez ma történt meg, de minden ilyen esetnél ez szokott lenni a reakcióm). 

Na jó most jutottam el arra a szintre, hogy szükségem van egy Hablatyra.

Az a szem meg az a mosoly *~* olyan aranyos (úgy néz ki mint én mikor végzek egy résszel és MÖLLLLLLLLB-m mondja, hogy ez rohadt jó) 

Remélem tetszett a rész :3 (szigorúan zárójelben ez meg a kövi rész a kedvencem) Apropó következő rész legkorábban vasárnap lesz de lehet, hogy hét közben vagy hét végén. Addig is sziasztok :D 

Miért nincs rész

Sziasztok!

Mostanában biztos, hogy észre vettétek, hogy nincs rész. Ennek az az oka, hogy rohadt sok a tanulni valóm és ha végre géphez jutok akkor olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm (nem ihletem, ha tudnátok, hogy mennyi van...) még részt írni se. Most hétvégén pedig azért nem írtam, mert itt voltak unokatesómék (6-7 évesek bah) és nem volt időm írni (mert természetesen nekem kell őket pesztrálni....) igaz, hogy szombaton elmentek, de vasárnap viszont tanultam törire. Szóval zsúfolt hét/hétvége volt. Egyezzünk meg abba, hogy igyekszek minden hétvégén részt hozni, ha esetleg nem jön össze, akkor következő héten lesz egy (vagy esetleg két rész)

Köszi a megértés (már ha van).

Ezen a képen de cuki Fogatlan :3