4. rész

A „Tökéletes” élet Hibbanton

A rendezvény

Ha a kezem közé kerül Henna, akkor én nem egyszerűen megölöm, hanem leszúrom, megtépem, megrugdosom, eltöröm, a kezét aztán ráköpök. Mi a rákért kellett ezt csinálni? Haha, nem tudja, hogy kivel húzott ujjat. Na de kezdjük a legelején.

Mikor már nagyon eluntam a fekvést elkezdtem mocorogni, sehogy se találtam a megfelelő pózt, így összevissza vergődtem. Ezzel felébresztve Hablatyot. Ő nagy mosolyra húzta a száját majd megcsókolt. Én is elvigyorogtam és még egyszer megcsókoltam. Tíz percig feküdtünk elveszve egymás szemében mikor felkeltünk. Én gyors csináltam reggelit közben Hablaty megetette Fogatlant. Addig én megreggeliztem gyors. Majd ő utánam, én addig adtam Viharbogárnak sült csirkét.  Aztán mentünk kézen fogva (!) a sárkány suliba. A többiek már ott voltak így elkezdődött a tanítás.

-        Ma van az a rendezvény vagy mi- suttogta Kőfej (igen a tanítás alatt még nekem se engedi meg Hablaty, hogy beszéljek).

-        Ne is mond- sóhajtottam.

-        Félsz, hogy ide fog jönni?

-        Igen- suttogtam, néhány hete Henna megfenyegetett, hogy ha a rendezvényig nem szakítok Hablattyal akkor szét fog minket robbantani. Nem mondtam el Hablatynak, mert féltem, hogy azt hiszi, hogy én találtam ki. Aztán felénk repült egy kisebb kavics. Először a kiskavicsra néztünk Kőfejjel, majd össze és kitört belőlünk a röhögés. Hablaty összehúzott szemekkel nézett ránk. Ezen még jobban szakadtunk. Úgy 10 perc múlva abbahagytuk.

-        Köszönöm- nézett először Kőfejre majd rám Hablaty nálam elmosolyodott. Annyira szeretem a mosolyát.

-        És ha idejön, mit csinálsz?- folytattuk a csevegést halkabban

-        Nem tudom- vallottam be és a sírás kerülgetett.  Hablaty odajött hozzánk és felemelt engem majd arrébb rakott én sikítottam és rúgkapáltam, de őt ez egy kicsit sem érdekelte. Nyomott egy csókot a számra és visszament magyarázni.  Majd feltűnt, hogy Takonypóc van mellettem. Összehúzott szemekkel néztem Hablatyra, direkt csinálta, hogy kiszúrjon velem.

-        Takonypóc cserélünk helyet?- sóhajtottam

-        Persze- suttogta majd helyet cseréltünk. Én észrevétlenül kúsztam Kőfej mellé. Mikor odaértem nagy mosolyra húzódott a szájam.

-        Szereted idegesíteni mi?- röhögött Kőfej

-        Természetesen- vigyorogtam, mint egy őrült

-        Szóval mit fogsz csinálni?

-        Úgy se fog idejönni az a szerencsétlen totál tuti biztos, hogy valami mást fog kitalálni, valami rosszabbat. – dünnyögtem.

-        Mondjuk, igazad van- helyeselt.

-        Tudom- mondtam.

-        Fő, hogy szerény vagy. - suttogta én közben egy kis kaviccsal el akartam találni a falat pechemre Hablaty fejét találtam el. Ő bosszúsan hátra nézett én elkezdtem fütyülni és kerültem a szemkontaktust. A többiek dőltek a röhögéstől. Én eközben Takonypócra mutattam, de Hablatyot ez nem érdekelte még mindig összehúzott szemekkel nézett rám.

-        Jobb, ha futok?- kérdeztem Hablaty nem válaszolt, vagyis fussak én felálltam és elkezdtem rohanni.  Ha elkap az lesz a legrosszabb, amit tehet velem, hogy halálra csikiz.  Már az erdőben jártam mikor hátra fordultam nem jött mögöttem senki. Így gondoltam visszakullogok. Beléptem halkan Hablaty még mindig magyarázott. Én gyorsan beosontam és elbújtam Takonypóc mögött. Halvér szólni akart Hablatynak, de én tarkón vertem.

-        SSS- intettem.

-        Jól van már, de nem kéne mindig erőszakot alkalmaznod- dünnyögte, majd tüsszentettem egyet. Gyorsan lebuktam és oda másztam Viharbogárhoz. Ő eltakart és vártam a végzetemre (jó a „Rómeómra”), de helyette Fafej jött oda.

-        Te mit keresel itt?- hadartam halkan.

-        Azt hittem, hogy bújócskázunk. –biggyesztette le az ajkát

-        És ha játszanánk is miért ide akartál elbújni ahova én?- dünnyögtem és tovább másztam, majd beleütköztem Fogatlanba. Ő elmosolyodott és felemelte a szárnyait jelezve, hogy betakar. Én elröhögtem magam és elfogadtam az ajánlatott.

-        Nem kéne Asztrid után menned?- kérdezte egy kis idő után Halvér.

-        Nem- válaszolta egyszerűen Hablaty. Morogtam.

-        Ki volt ez- emelte fel a fejét Takonypóc.

-        Én- próbált engem menteni Kőfej.

-        Na én megyek megkeresni Asztridot, szerintem már túl futott a világvégén. –motyogta Hablaty, ha nem bujkáltam volna előle, akkor felkuncogtam, majd felmordultam volna.

-        Elment- szólt Kőfej

-        Kösz- emelte fel Fogatlan a szárnyát, én megvakargattam a nyaka alatt, vad dorombolásba kezdett. Felkuncogtam.

-        Hogy tudod mindig ilyen profi módón átverni- ámult Takonypóc

-        Meg van hozzá a tehetségem- röhögtem, aztán lehervadt a mosoly a számról és azonnal bebújtam Viharbogár szárnya alá.

-        Mi a…?- kérdezte Kőfej, de Hablaty bejött, kezében egy pólómmal én felröhögtem (halkan szerintem nem hallotta). Ahogy láttam Fogatlan elindult, a gazdija kérése nélkül. Majd mikor úgy éreztem, hogy már nincs bent Hablaty előjöttem.

-        Ügyes- dicsért meg Takonypóc

-        Köszi-, vihogtam. Olyan fura hangot adtam ki ezen még jobban röhögtem és eljutottam odáig, hogy már a földön fetrengve röhögök a többiek mosolyogva néztek rám. Aztán ők is elkezdtek hangosan mosolyogni (hogy ez honnan jött ne kérdezzétek).

-        Nyugi- próbált csitítani Kőfej, fura, mert nem szoktam abbahagyni, de most kivételesen abbahagytam. Ez furcsa.

-        Jó nyugodt vagyok- mosolyogtam. Aztán éjfúria kiáltást hallottam, de elbújni már nem volt időm és a hős lovagom meglátott. Elröhögte magát.

-        Majd’ mindennap eljátszod ezt velem és még mindig beveszem- mondta nevetve.

-        Hát, aki profi az profi- mosolyogtam, ő közelebb lépett hozzám, magához húzott majd megcsókolt. Bárcsak az este is ilyen vidám lett volna.

Napközben a suliba voltunk: Hablaty magyarázott, Takonypóc aludt, Halvér figyelt, Fafej Fogatlant piszkálta várva arra, hogy Hablaty mikor idegesedik be és tarkón vágja (ezt tőlem tanulta hihi), Kőfej bambult, én Kőfejnek magyaráztam, hogy milyen idegesítő, hogy egy folytában bambul. Aztán jött az este életem legrosszabb estéje. Már bent ültünk és beszélgettünk. Majd Hablaty félre hívott, mentem utána, ki a nagy teremből.

-        Ez mi? –kérdezte elővéve egy lapot amire az én nevembe volt írva egy levél Hablatynak, röviden annyi, hogy elvileg megcsaltam őt. A poén az egészbe: 1. én soha nem csalnám meg Őt, 2. Ez nem az én írásom.

-        Hablaty ez nem az én írásom

-        De akkor is a te neveddel van aláírva

-        ÓÓÓ és akkor egyből én lehetek, nem lehet Hennácska nem csak is Asztrid, tudod, mit menj a francba- hadartam mérgesen, majd hátat fordítottam és elfutottam, útközben potyogtak a könnyeim, mire hazaértem már egyenesen bőgtem.  Dörömböltek az ajtón, de engem nem érdekelt. Csak sírtam és sírtam. Kőfej azonnal bejött (gondolom berúgta az ajtót) és odafutott hozzám az ágyhoz. Simogatta a hátamat, így aludtam el, sírva, mert hát így kell ezt egy nap alatt omlott össze az egész életem egy ember miatt. Ő is mehetne a francba.

A kővetkező részek alatt mindig lesz három-négy giff remélem tetszeni fog:

Reakcióm mikor a tanár közli, hogy mindenki tegyen el mindent, vegyen elő egy tollat és egy lapot és írja le Kölcsey Ferenc életét (igen ez ma történt meg, de minden ilyen esetnél ez szokott lenni a reakcióm). 

Na jó most jutottam el arra a szintre, hogy szükségem van egy Hablatyra.

Az a szem meg az a mosoly *~* olyan aranyos (úgy néz ki mint én mikor végzek egy résszel és MÖLLLLLLLLB-m mondja, hogy ez rohadt jó) 

Remélem tetszett a rész :3 (szigorúan zárójelben ez meg a kövi rész a kedvencem) Apropó következő rész legkorábban vasárnap lesz de lehet, hogy hét közben vagy hét végén. Addig is sziasztok :D