Igaz szerelem?: Féltékenység tetőfokán

Féltékenység tetőfokán

Azóta mióta megismertük és hazavittük Pléhpofa elveszett porontyát eltelt néhány hét. Hablaty már beilleszkedek közénk és tök jól kijövünk egymással. Kiderült, hogy különös érzéke van a sárkányokhoz kb. mindent tud, amit mi nem. Mondjuk az ikreknél nem nehezebb többet tudni. De ez más kérdés. Ma is tanítás volt (mily meglepő mióta Hablaty tanít minket a sárkányokról az óta mindennap van tanítás). A sárkány suliba beérve körülnéztem már ott volt Kőfej és ült a padon én levágódtam mellé.

- - ’reggelt- ásítottam

- - Ez nem reggel, ez hajnal- nyöszörgött

- - Akkor miért keltél fel- röhögtem fel

- - Fa

- - Mit csinált?

- - Horkolt. Nagyon hangosan. Sőt annál is hangosabban szerintem még Sárkány szigeten is hallották- fokozta a lány a testvérének a horkolási hangszínét (szigorúan zárójelben akkor azt hallottam hajnalban).

- - Azt én is hallottam

- - Én is. Amúgy hogy álltok Hablattyal?- mosolygott rám.

- - Hogy állnánk, barátok vagyunk- rökönyödtem meg

- - Biztos

- - Totál tuti biztos- mondtam magabiztosan

- - Biztooooos?

- - Nem- válaszoltam

- - Szóval?

- - Tetszik

- - Ühüm-, mondta Kőfej

- - Jól van, szerelmes vagyok belé, na, örülsz- akadtam ki teljesen

- - Mindennél jobban. Szia Hablaty- ásított egy nagyot

- - Szia – köszönt a fiú

- - Mióta van itt- tátogtam- Jó reggelt- köszöntem

- - Most jött az előbb- suttogta Kőfej

- - Szerinted hallotta?- kérdeztem halkan

- - Nem. - próbált nyugtatni a barátnőm valamelyest meg is nyugodtam. Aztán megjöttek a többiek.

- - Sziasztok- köszöntött Halvér

- - Jó reggelt bébi- lépett mellém Takonypóc én undorodva néztem rá.

- - Héé hugi van, kajád mindjárt meghalok, annyira éhes vagyok

- - Akkor nincs- mosolygott a legjobb barátnőm

- - Asztrid- hallottam meg egy ideges kiáltást

- - Mi az Lilly?- kérdeztem a húgomat, aki egy kicsit ideges volt

- - Hol a fésűm?- rikácsolta a testvérem

- - Thor tudja

- - Várj, álljunk meg egy percre ki az a Lilly- kérdezte Hablaty

- - A húgom- dünnyögtem

- - Nahát, kicsi Asztrid- csodálkozott Takonypóc én és a húgom két oldalról vertük pofán majd összepacsiztunk Lillyvel.

- - Inkább csöndben maradok- sértődött meg Takonypóc.

- . Az mindenkinek jobb lesz- röhögtem fel, a tesóm félre hívott.

- - Igen? -kérdeztem

- - Te ismered Őt- nézett rám tágra nyílt szemekkel

- - Kit?

- - Őt- mutatott a fejével Hablaty irányába és közben a szemével kacsintott.

- - Ühüm- bólogattam- Te tikkelsz?

- -Nem- nézett rám úgy mintha hülye lennék

- - Pedig olyan mintha tikkelnél- röhögtem. –Na de mi van Hablattyal

- - Vele pont semmi. Csak velem van nagy baj.

- - Mi?

- - Ami a többi korombelivel- nézett rám a 15 éves tesóm

- - És mi van azokkal?- kérdeztem pedig már tudtam a választ csak az Ő szájából szerettem volna hallani

- - Tetszik Hablaty- mondta ki „egyszerűen” és szerelmes pillantásokat küldött Hablaty felé. És, hogy velem mi történt? ÁÁÁ semmi érdekes csak egy világ omlott össze bennem ez mindennapi dolog.

- - Ühüm- bólogattam és éreztem, hogy könnyes lesz a szemem. Hátat fordítottam, elsétáltam Hablatyék mellett és a célom az volt, hogy haza megyek.

- - Mi a baj Asztrid? –kiabálta Hablaty

- - Öhm….khm….ööö….rosszul vagyok- tettem a kezem a hasamra. Ő bólintott és elsétáltam. Otthon bevágtam az ajtót és lecsúsztam rajta és utat engedtem a könnyeimnek. Majd felmentem a szobámba és elaludtam. Este mikor felkeltem ismerős hangokra lettem figyelmes. Levánszorogtam a szobámból a nappaliba kisírt arccal és szemben találtam magam Lillyvel és Hablattyal. És khm… csókolóztak. Én sokkot kaptam és elkezdtem sírni majd elrohantam. És hogy hová futottam? Természetesen az erdőbe és, hogy miért? Dühöngeni. Annyira le tudd nyugtatni az, ahogy a fába dobálgatom a szekercémet, Fáhit (a szekercém neve ne kérdezzétek, hogy honnan jött).

- - Mit csinálsz?- kérdezte Kőfej

- - Dühöngök

- - Mert?

- - Lilly és Hablaty járnak –mondtam ki és összerogytam egy kőre. Kőfej mögém lépett és átölelt.

- - Sajnálom…

- - De mit?

- - Az egészet

- - Mert?- értetlenkedtem

- - Mert ha én nem faggatlak talán nem is ismerted volna be azt, hogy tetszik Hablaty m…

- - Szeretem Hablatyot- vágtam közbe

- - Akkor szereted Hablatyot még magadnak se és nem viselt volna meg

- - Nem baj- aztán felálltam és elmentem útközben megbotlottam egy faágba és elzakóztam szerencsémre egy kőbe beütöttem a fejemet.