Meglepiiiiiiiiiiiiii

Vár az élet

(mielőtt bárki meggyanúsítana azzal, hogy a sunbirth által írt sztori nevét csóróm megnyugtatom, 

hogy ez egy számnak a címe más szóval) 

1. rész

1  A találkozás

A vészkürtök harsány hangja hívta vissza a lelkemet vad álmodozó körútjáról. Mostanában sok ilyen történt. Mármint a vészkürtök megszólalása. Meg mondjuk mostanában nagyon elbambásodtam (van egyáltalán ilyen szó?) Így sokszor gondolkozok, és sokszor kell visszakérdeznem. Felpattantam Viharbogárra és elrepültünk a hajók felé. Mint kiderült Dagur volt az, aki mostanában megszokott minket támadni. Én és a többiek próbáltuk megakadályozni, hogy beérjen Hibbantra. Egyszer csak egy háló repült felém hiába jó a reflexem ezt nem tudtam kivédeni. Elfogták Viharbogarat. Én pedig talpra estem a hajóra (tisztára, mint a macskák). Felmértem a terepet.

-        - VIHARBOGÁR- kiabáltam mikor megláttam a sárkányomat elkezdtem oda futni. Elég fura, hogy nem vették észre, de sebaj.

-        - ÉJFÚRIA- hallottam valaki hangját. Habár kibékültünk a sárkányokkal még soha ismétlem SOHA nem láttam éjfúriát. Jobban szemügyre vettem és most láttam csak meg, hogy van egy lovasa is.

-        - Áhh megérkezett- örült meg Dagur szóval velük van. Az ismeretlen sárkány lovas leszállt és -megindult volna a sárkányom felé, de én útját álltam.

-        - Hablaty! Add át az éjfúriádat és csókold meg a csizmámat- mondta fenyegetően Dagur. Jaaa, hogy nem velük van, hanem velünk áá akkor hagyni kéne. Azonnal elálltam az útját majd elkezdtem futni Dagur felé, de neki is gyors a reflexe így ösztönösen elkapta a kezemet és megszorította a kezemet. Felnyögtem.

-        - Áh a szépséges Asztrid azt hiszi, hogy van esélye ellenem- én úgy néztem rá, mintha hülye lenne, de egy gond van az is. –Megbánod, hogy nem fogadtad el a házassági ajánlatomat. – még jobban megszorította a kezemet. Felnyüszítettem. Elegem lett. Tudtam, hogy erősebb vagyok nála, ezért hasba rúgtam majd meglöktem a mellkasát ennek következtében kiesett a hajóról.

-        - Auch- sziszegtem. –kösz néztem a fiúra, ő bólintott- hová tartasz?

-        - Apámhoz

-        - Ki az apád?

-         - Pléhpofa

-          - Te vagy a főnök fia?- kérdeztem döbbente.

-           - Asztrid, kérlek te is tudod, hogy Pléhpofa fiát elrabolták, majd megölték a sárkányok- okoskodott Halvér.

-           - Halvér- kezdte Kőfej- te hülye vagy.

-            - Én vagyok Pléhpofa fia- motyogta Hablaty- de Halvér te biztosan tudod, hogy egy éjfúria- nézett a sárkányára- elrabolt először rideg volt velem, de megbékéltünk egymással és mi lettünk a legjobb barátok.- oltotta le Hablaty Halvért.

-        - Haha tehetek arról, hogy valaki- nézett az ikrekre- pontosabban valakik ezt a mesét adták be nekem?

-        - Igen, tehetsz- röhögtem.- Na elakarsz jutni Pléhpofához?- kérdeztem a fiútól akinek a nevét se tudom. Ő bólintott.

      Tudom, hogy rövid lett, de a kövi hosszab lesz és mindkettő sztori él csak ezt is elindítom.