2014. november 3., hétfő

3. rész

A "tökéletes" élet Hibbanton


Felhők felett három méterrel


Majd éjszaka arra keltem fel, hogy valaki itt szuszog mellettem (de aranyos ez a szó) megfordultam (és azt is éreztem, hogy valaki átölel) és megláttam Őt. Hablaty békésen aludt mellettem. Én átöleltem és belefúrtam a fejem a vállába. Mivel mocorogtam felkelt.
-        Bocs a tegnapiért- mondta a megszokott nyugodt hangján
-        Semmi baj- mosolyogtam rá és kiszökött egy könnycsepp a szememből- és részemről is bocsi
-        Ne sírj, tudod, hogy nem szeretem, ha sírsz
-        Nem is láttál még sírni
-        Tegnap is láttalak, akkor is, amikor átjöttem és most is szóval ennyit erről- nem láttam, de éreztem, hogy mosolyog.
-        Tudod azért nem akartam Hangával aludni, mert- kezdte, de itt elcsuklott a hangja- szeretlek- suttogta. Én szó szerint elkezdtem bőgni, de nem tudom, hogy miért.
-        Én is szeretlek- suttogtam, majd eltolt magától és elkezdett lassan közeledni felém és megcsókolt. Ez volt életem legszebb éjszakája. Reggel, ahogy felkeltem nem volt ott Hablaty azonnal felálltam és majdnem kiestem a sátorból. Akkor megláttam épp Fogatlant nyergelte.
-        Indulhatunk hölgyem?- kérdezte én kuncogtam majd felugrottam Fogatlan hátára és jó szorosan átöleltem Hablatyot
-        Tudod, be kell vallanom valamit- kezdte ajh csak ne legyen olyan rohadt nagy titok, amiért bajba kerülhetünk- Az apám él és te ismered-, mi van?
-        Ki az?- kérdeztem és attól féltem, hogy kiderül, hogy az én apám az ő apja, vagyis testvérek vagyunk. Belepusztulnék!
-        Pléhpofa- mondta ki.
-        Tényleg? Akkor, azért repültél arra amikor… meglestelek- és elkezdtem hangosan röhögni oly annyira, hogy majdnem leestem Fogatlanról, de Hablaty hátra nézett és elmosolyodott jelezve, hogy ha nem akarok, 100 métert zuhanni nyugodjak le.
-        Jó nyugodt vagyok- mondtam. Újabb 3 órás út során nem hagyott nyugodni egy kérdés.
-        De ugye elmondod apádnak?
-        Nem tudom
-        De ha nem mondod el, akkor elmész, és abba én belepusztulnék- mondtam görccsel a torkomba
-        Én is hidd el, ezért megbeszéltem Hennával- ennél a névnél megfeszültem- és azt mondta, hogy nyugodtan maradhatok amúgy is gondolkozott azon, hogy lelép. Szóval ott maradok
-        Aham
-        Már megint mi a bajod? Azt hittem, hogy megbeszéltük- fordult meg félig és már semmi nyoma sem volt az előző mosolyának már komor volt.
-        Semmi- mosolyogtam vissza rá. Majd megérkeztünk én odarohantam a többiekhez addig Hablaty beszélt az apjával
……………………………………………………………………………………………………………………………………………….                            
Bekopogtam apám házához
-        Igen- jött a hang én beléptem- te ki vagy? – kérdezte
-        A fiad- mondtam ki egyszerűen
-        Hogy ki? –kérdezte enyhe szívrohammal küszködve
-        A Fiad
-        Thor nevére Hablaty - mondta és megölelt- végre lesz unokám. De először barátnő kell- mondta
-        Az éppenséggel van- mosolyogtam rá
…………………………………….…………………………………………………………………………………                                        
-        Asztrid ki volt az a fiú, aki veled volt?- kérdezte Halvér
-        Hablaty
-        És jártok? –kérdezte Takonypóc úgy, mint aki vérig van sértve
-        Igen- mosolyogtam, mint a vadalma
-        Milyen sárkánya van?- Jött a kérdés Halvértől
-        Pff ennek még sárkánya sincs- mérgelődött Takonypóc. Én kiröhögtem és füttyentettem egyet és elindult Fogatlan. Láttam, hogy a többiek teljesen lefagytak mikor látták, hogy egy éjfúria szalad, ide majd letámad engem és halálra nyal.
-        Tényleg nincs sárkánya?
-        Asztrid- kiabált Hablaty
-        Pff hív Rómeó- mielőtt rohantam volna a fiúhoz gyors kirúgtam Takonypóc alól a lábait így elzakózott. Odaszökdécseltem Hablatyhoz majd megcsókoltam.
-        Mi az?- kérdeztem mikor odaértem.
-        Apám látni szeretné a barátnőmet meg a sárkányomat- mondta ki és füttyentett egyet Fogatlan azonnal rohant majd úgy körülbelül 10 másodperc múlva ideért. – Na, mehetünk- ezt kise mondta Hablaty és Fogatlan berontott aztán Hablaty és végül én
-        Éjfúriád van?- kérdezte Pléhpofa döbbenten.
-        Igen- mosolygott Hablaty, Pléhpofa engem még nem vett észre
-        És az asszony?
-        Még nem vagyunk házasok- kértem ki magamnak
-        Asztrid?- kérdezte szívrohammal küszködve- Ő a barátnőd?- értetlenkedett tovább
-        Igen- válaszolt Hablaty
-        Mindig is Őt szántam barátnődnek-, ahogy ezt kimondta Pléhpofa arcán mintha könnycsepp csordult volna ki.
-        Legjobbat a legjobbnak- „szerénykedett” Hablaty én karon vágtam. Majd kimentünk, de előtte Pléhpofa megölelt (inkább összeroppantott) minket. Odasiettünk a többiekhez. Hablaty köszönt nekik és láttam, hogy Takonypóc ökölbe szorítja a kezét.
-        Én Halv…- mutatkozott volna be Halvér de Hablaty nem engedte, mert közbe vágott
-        Tudom- mosolygott
-        Honnan?
-        Pléhpofa Hablaty apja ergo Hablaty itt nőtt fel és ismert minket- válaszoltam nagy vigyorral az arcomon.
-        Aham - mondta unottan Takonypóc. Engem meg félre hívott Kőfej a fiúk beszélgettek, és röhögcséltek.
-        Igen?
-        Tényleg jártok? –kérdezte halál komolyan Kőfej
-        Áhá-, válaszoltam nagy mosollyal, Kőfej semmi mást nem csinált csak jó szorosan megölelt. Visszaszökdécseltünk a többiekhez. Hablaty magához húzott és megcsókolt.
-        Ne nyilvánosság előtt- kuncogtam
-        Apám ünnepséget rendezz a hazatérésemre- motyogta
-        Az jó- mosolyogtam- mikor lesz?- tettem hozzá
-        3 hónap múlva
-        Az jó- sóhajtottam majd megcsókolt.
Beesteledett. Én mentem egy kört még Viharbogárral, Hablaty az apjával beszélgetett mondjuk ez érthető 17 év után (1 éves volt mikor eltűnt) végre találkoznak és amúgy is én egyedül szeretek repülni. Mikor visszaértem Hablaty már várt engem, megcsókolt és elindultunk hozzánk. Szó nélkül együtt aludtunk. Még beszélgettünk vagy éjfélig aztán elnyomott az álom. Reggel mikor felkeltem Hablaty még aludt és átölelt. Én csöndben felálltam és adtam egy puszit az arcára. Lementem anyáékhoz.
-        Felkeltél?- kérdezte apa, nem apa nem keltem fel- Rómeód?
-        Igen felkeltem, Hablaty még alszik- mosolyogtam majd ásítottam
-        Jó reggelt- szökdécselt (?) be anya
-        Neked is- mondtam furán majd jobbnak láttam vissza menni „Rómeómhoz”.
-        Hablaty- kezdtem el felkölteni. Kevés sikerrel
-        Hablaty- próbálkoztam újra
-        Hablaty- kiabáltam, majd eszembe jutott valami, ha erre nem kell fel, akkor hívom Fogatlant és összevissza nyaldosom a pofáját (mármint a sárkánya).
Leültem mellé és elkezdtem simogatni a haját, erre bezzeg felkelt, de arra nem mikor elkezdtem kiabálni a nevét. Összehúzott szemekkel néztem rá. Ő elröhögte magát és közelebb húzott és megcsókolt. Én ugyan úgy morcos voltam. Elmosolyodott (gyönyörű zöld szemeivel) de ezzel nem elégített ki. Elkezdett csikizni. Elrohantam. Először a „nappaliba” ahol elért és megint csikizett (anyuék furán néztek ránk). Mire észbe kaptam már az erdőben rohantam Hablaty elöl, de elestem.
-        Áú- nyüszítettem fel. A lovagom egyből előttem termet és felsegített. Aztán megint elkezdtem futni, Ő utánam, majd elvágódtam és bevertem a fejemet, mikor felkeltem Hablaty ott feküdt mellettem, fej láb és kéz nélkül, halott volt.
Izzadtan és gyorsan kapkodva a levegőt ébredtem, körülnéztem ott aludt mellettem békésen azonnal megnyugodtam. Aztán hátradőltem és összegeztem az elmúlt 3 hónap történéseit. Tisztára olyan mintha ezer éve járnánk Hablattyal de csak 3 hónap. Holnap lesz az a nagy rendezvény szerűség hurrá.
   


                             

4 megjegyzés: