A „Tökéletes” élet Hibbanton
A rendezvény
Ha a kezem közé kerül Henna, akkor én nem egyszerűen megölöm, hanem leszúrom, megtépem, megrugdosom, eltöröm, a kezét aztán ráköpök. Mi a rákért kellett ezt csinálni? Haha, nem tudja, hogy kivel húzott ujjat. Na de kezdjük a legelején.
Mikor már
nagyon eluntam a fekvést elkezdtem mocorogni, sehogy se találtam a megfelelő pózt,
így összevissza vergődtem. Ezzel felébresztve Hablatyot. Ő nagy mosolyra húzta
a száját majd megcsókolt. Én is elvigyorogtam és még egyszer megcsókoltam. Tíz
percig feküdtünk elveszve egymás szemében mikor felkeltünk. Én gyors csináltam
reggelit közben Hablaty megetette Fogatlant. Addig én megreggeliztem gyors.
Majd ő utánam, én addig adtam Viharbogárnak sült csirkét. Aztán mentünk kézen fogva (!) a sárkány
suliba. A többiek már ott voltak így elkezdődött a tanítás.
-
Ma
van az a rendezvény vagy mi- suttogta Kőfej (igen a tanítás alatt még nekem se
engedi meg Hablaty, hogy beszéljek).
-
Ne
is mond- sóhajtottam.
-
Félsz,
hogy ide fog jönni?
-
Igen-
suttogtam, néhány hete Henna megfenyegetett, hogy ha a rendezvényig nem
szakítok Hablattyal akkor szét fog minket robbantani. Nem mondtam el
Hablatynak, mert féltem, hogy azt hiszi, hogy én találtam ki. Aztán felénk
repült egy kisebb kavics. Először a kiskavicsra néztünk Kőfejjel, majd össze és
kitört belőlünk a röhögés. Hablaty összehúzott szemekkel nézett ránk. Ezen még
jobban szakadtunk. Úgy 10 perc múlva abbahagytuk.
-
Köszönöm-
nézett először Kőfejre majd rám Hablaty nálam elmosolyodott. Annyira szeretem a
mosolyát.
-
És
ha idejön, mit csinálsz?- folytattuk a csevegést halkabban
-
Nem
tudom- vallottam be és a sírás kerülgetett.
Hablaty odajött hozzánk és felemelt engem majd arrébb rakott én
sikítottam és rúgkapáltam, de őt ez egy kicsit sem érdekelte. Nyomott egy
csókot a számra és visszament magyarázni.
Majd feltűnt, hogy Takonypóc van mellettem. Összehúzott szemekkel néztem
Hablatyra, direkt csinálta, hogy kiszúrjon velem.
-
Takonypóc
cserélünk helyet?- sóhajtottam
-
Persze-
suttogta majd helyet cseréltünk. Én észrevétlenül kúsztam Kőfej mellé. Mikor
odaértem nagy mosolyra húzódott a szájam.
-
Szereted
idegesíteni mi?- röhögött Kőfej
-
Természetesen-
vigyorogtam, mint egy őrült
-
Szóval
mit fogsz csinálni?
-
Úgy
se fog idejönni az a szerencsétlen totál tuti biztos, hogy valami mást fog kitalálni,
valami rosszabbat. – dünnyögtem.
-
Mondjuk,
igazad van- helyeselt.
-
Tudom-
mondtam.
-
Fő,
hogy szerény vagy. - suttogta én közben egy kis kaviccsal el akartam találni a
falat pechemre Hablaty fejét találtam el. Ő bosszúsan hátra nézett én elkezdtem
fütyülni és kerültem a szemkontaktust. A többiek dőltek a röhögéstől. Én
eközben Takonypócra mutattam, de Hablatyot ez nem érdekelte még mindig
összehúzott szemekkel nézett rám.
-
Jobb,
ha futok?- kérdeztem Hablaty nem válaszolt, vagyis fussak én felálltam és elkezdtem
rohanni. Ha elkap az lesz a legrosszabb,
amit tehet velem, hogy halálra csikiz. Már az erdőben jártam mikor hátra fordultam
nem jött mögöttem senki. Így gondoltam visszakullogok. Beléptem halkan Hablaty
még mindig magyarázott. Én gyorsan beosontam és elbújtam Takonypóc mögött.
Halvér szólni akart Hablatynak, de én tarkón vertem.
-
SSS-
intettem.
-
Jól
van már, de nem kéne mindig erőszakot alkalmaznod- dünnyögte, majd
tüsszentettem egyet. Gyorsan lebuktam és oda másztam Viharbogárhoz. Ő eltakart
és vártam a végzetemre (jó a „Rómeómra”), de helyette Fafej jött oda.
-
Te
mit keresel itt?- hadartam halkan.
-
Azt
hittem, hogy bújócskázunk. –biggyesztette le az ajkát
-
És
ha játszanánk is miért ide akartál elbújni ahova én?- dünnyögtem és tovább
másztam, majd beleütköztem Fogatlanba. Ő elmosolyodott és felemelte a szárnyait
jelezve, hogy betakar. Én elröhögtem magam és elfogadtam az ajánlatott.
-
Nem
kéne Asztrid után menned?- kérdezte egy kis idő után Halvér.
-
Nem-
válaszolta egyszerűen Hablaty. Morogtam.
-
Ki
volt ez- emelte fel a fejét Takonypóc.
-
Én-
próbált engem menteni Kőfej.
-
Na
én megyek megkeresni Asztridot, szerintem már túl futott a világvégén.
–motyogta Hablaty, ha nem bujkáltam volna előle, akkor felkuncogtam, majd
felmordultam volna.
-
Elment-
szólt Kőfej
-
Kösz-
emelte fel Fogatlan a szárnyát, én megvakargattam a nyaka alatt, vad
dorombolásba kezdett. Felkuncogtam.
-
Hogy
tudod mindig ilyen profi módón átverni- ámult Takonypóc
-
Meg
van hozzá a tehetségem- röhögtem, aztán lehervadt a mosoly a számról és azonnal
bebújtam Viharbogár szárnya alá.
-
Mi
a…?- kérdezte Kőfej, de Hablaty bejött, kezében egy pólómmal én felröhögtem
(halkan szerintem nem hallotta). Ahogy láttam Fogatlan elindult, a gazdija
kérése nélkül. Majd mikor úgy éreztem, hogy már nincs bent Hablaty előjöttem.
-
Ügyes-
dicsért meg Takonypóc
-
Köszi-,
vihogtam. Olyan fura hangot adtam ki ezen még jobban röhögtem és eljutottam
odáig, hogy már a földön fetrengve röhögök a többiek mosolyogva néztek rám.
Aztán ők is elkezdtek hangosan mosolyogni (hogy ez honnan jött ne kérdezzétek).
-
Nyugi-
próbált csitítani Kőfej, fura, mert nem szoktam abbahagyni, de most kivételesen
abbahagytam. Ez furcsa.
-
Jó
nyugodt vagyok- mosolyogtam. Aztán éjfúria kiáltást hallottam, de elbújni már
nem volt időm és a hős lovagom meglátott. Elröhögte magát.
-
Majd’
mindennap eljátszod ezt velem és még mindig beveszem- mondta nevetve.
-
Hát,
aki profi az profi- mosolyogtam, ő közelebb lépett hozzám, magához húzott majd
megcsókolt. Bárcsak az este is ilyen vidám lett volna.
Napközben a suliba voltunk: Hablaty magyarázott, Takonypóc aludt, Halvér
figyelt, Fafej Fogatlant piszkálta várva arra, hogy Hablaty mikor idegesedik be
és tarkón vágja (ezt tőlem tanulta hihi), Kőfej bambult, én Kőfejnek
magyaráztam, hogy milyen idegesítő, hogy egy folytában bambul. Aztán jött az
este életem legrosszabb estéje. Már bent ültünk és beszélgettünk. Majd Hablaty
félre hívott, mentem utána, ki a nagy teremből.
-
Ez
mi? –kérdezte elővéve egy lapot amire az én nevembe volt írva egy levél
Hablatynak, röviden annyi, hogy elvileg megcsaltam őt. A poén az egészbe: 1. én
soha nem csalnám meg Őt, 2. Ez nem az én írásom.
-
Hablaty
ez nem az én írásom
-
De
akkor is a te neveddel van aláírva
-
ÓÓÓ
és akkor egyből én lehetek, nem lehet Hennácska nem csak is Asztrid, tudod, mit
menj a francba- hadartam mérgesen, majd hátat fordítottam és elfutottam,
útközben potyogtak a könnyeim, mire hazaértem már egyenesen bőgtem. Dörömböltek az ajtón, de engem nem érdekelt.
Csak sírtam és sírtam. Kőfej azonnal bejött (gondolom berúgta az ajtót) és odafutott
hozzám az ágyhoz. Simogatta a hátamat, így aludtam el, sírva, mert hát így kell
ezt egy nap alatt omlott össze az egész életem egy ember miatt. Ő is mehetne a
francba.
A kővetkező részek alatt mindig lesz három-négy giff remélem tetszeni fog:
Reakcióm mikor a tanár közli, hogy mindenki tegyen el mindent, vegyen elő egy tollat és egy lapot és írja le Kölcsey Ferenc életét (igen ez ma történt meg, de minden ilyen esetnél ez szokott lenni a reakcióm).
Na jó most jutottam el arra a szintre, hogy szükségem van egy Hablatyra.
Az a szem meg az a mosoly *~* olyan aranyos (úgy néz ki mint én mikor végzek egy résszel és MÖLLLLLLLLB-m mondja, hogy ez rohadt jó)
Remélem tetszett a rész :3 (szigorúan zárójelben ez meg a kövi rész a kedvencem) Apropó következő rész legkorábban vasárnap lesz de lehet, hogy hét közben vagy hét végén. Addig is sziasztok :D



Jó lett :)
VálaszTörlésKöszönöm :3
VálaszTörlés