Igaz szerelem?: 6. rész

A "tökéletes" élet Hibbanton

Hiccstrid 1/2

Utolsó emlékem tegnap estéről az az, ahogy a lágy szellő simogatta az arcomat miközben repültünk Viharbogárral. Már órák óta úton vagyunk és a leghalványabb fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, de egyet tudok, álmos vagyok. Hirtelen megláttam egy szigetet alattunk.

- - Viharbogár szállj le arra a szigetre- kértem meg a kedvenc sárkányomat, aki engedelmeskedett nekem. Nem, nem azért, hogy kapjon sült csirkét nem Ő hátsó szándék nélkül tette (de azért adtam neki kettő darabot).- Szerinted jönni fog értem valaki?- kérdeztem a sárkányomat, már egy barlangba ülve és a hátának dőltem. Ő megrázta a fejét jelezve, hogy nem tudja, bár én is tudtam volna. Mivel nagyon nehéz napom volt pár percen belül elnyomott az álom.

Senkinek se kívánok ilyen ébresztőt. Soha.

Arra keltem fel, hogy valaki nyaldossa az arcomat, majd a fülemet. Én azonnal felültem és morcosan néztem körbe. Természetesen az én imádott sárkányom volt jelezve, hogy valami nincs rendbe. Esett a hó. A francba, de gondolom nem erre gondolt, mert éjfúria hangot hallottam. Szerencsénkre volt egy kis bemélyedés a barlangba oda befutottam Viharbogárnak pedig azt a parancsot adtam, hogy fusson ki a barlangból és bújjon el. Nem láttam, de halottam, hogy bejöttek a barlangba. Én tovább másztam az alagútba, míg egy nagyobb „terembe” értem. Ott ne akarjátok meg tudni, hogy mit láttam. Egy nagy kígyót és két hatalmas siklót. Képzelhetitek, hogy megijedtem, legszívesebben sikítva elfutottam volna, de mivel a futásra nem volt lehetőségem ezért sikítva kimásztam a lyukból.

- Úristen- sikítottam, kiérve abból a kis nem tudom miből. Felálltam, ahogy láttam Hablaty is. Egy pillanatra elöntött a méreg, de eszembe jutott a kígyó meg a 2 sikló. Úgyhogy megint elkezdtem sikítani és Hablaty karjaiba ugrottam.

- - OTT VOLT KÉT SIKLÓ ÉS EGY KÍGYÓ- hisztiztem szinte már bőgve. Hablaty elmosolyodott én még mindig sokkos állapotba voltam, de annyira nem, hogy ne üzenjek, a szememmel utállak és haragszok rád pillantást. Majd lejöttem a karjaiból és azonnal elkezdtem rohanni, nem akartam vele egy barlangba lenni. Sőt vele együtt lélegezni. Felpattantam a sárkányomra és elrepültünk. Eléggé fáztam, már amikor utolért minket Hablaty. Bah. Sokáig repültünk egymás mellett szótlanul, mikor egy szakadáshoz hasonló hangot hallottam, majd nem sokkal később azt, ahogy Hablaty káromkodik.

- - Mi történt? –kérdeztem unottan

- - Az utazásunk vége

- - Aham- dünnyögtem. Hablaty épen le tudod épségben szállni én már nem voltam ilyen szerencsés, mert Viharbogár egyszerűen kiesett alólam és ha Hablaty nem kap el, akkor meg is halhattam volna.

- - Kösz- motyogtam

- -Keresni kell egy barlangot- mondta magabiztosan

- - Bah

- - Most tulajdonképpen mi a bajod?- kérdezte idegesen

- - Óh, semmi- legyintettem- nem az, hogy ok nélkül gyanúsítottál meg azzal, hogy megcsaltalak neeeem dehogy, és még az sem, hogy aztán békén hagytál, majd az sem történt meg, hogy enyelegtél egy csajjal ez mindennapi dolog szerintem. – kiabáltam jelet adva, hogy itt vagyunk.

- - Bocs

- -Ennyi? Bocs? Most ez komoly? –hitetlenkedtem- Semmi olyan, hogy őszintén sajnálom semmi- értetlenkedtem-, de tudod, mit nem is várom el- rohantam előre és szinte beestem egy számomra tetszőleges barlangba. A sárkányom szorosan a nyomomba volt, így megkérhettem arra, hogy gyújtson tüzet (mivel elég nagy előnyre tettem szert Hablattyal és Fogatlannal szemben). A pattogó és meleg tűz mellett ülve elgondolkoztam. Már nem tudom min, de lényegtelen. Úgy 2 órával később Hablaty és Fogatlan is bejött.

- -Tudom, hogy gyors vagyok, de ennyire?- ámultam.

- -Haha, csak megnéztünk ezt az apró szigetet és találtam egy kisebb viking várost- dünnyögte.

- - Aham

- - Mivel hajnal van ezért arra gondoltam, hogy elmehetnék megnézni és valami munkát találni- motyogta

- -Az nagyon jó ötlet- ujjongtam, természetesen hamisan mert semmi, de tényleg semmi kedvem nem volt menni olyan jól el voltam.

- -Indulhatunk?- kérdezte mintha nem érezte volna a hangomon a gúnyt. Elindultunk. A sárkányainknak meg parancsoltuk, hogy maradjanak itt. Egymás mellett baktattunk egyszer csak kinyújtotta felém a kezét. Én értetlenül néztem rá.

- - Most ezt komolyan gondolod?- hitetlenkedtem

- - Csak véget akarok vetni ennek az egész marhaságnak. Óh, Thor add, hogy megértsem a nőket. –dünnyögte, én elröhögtem magam. Majd nem sokkal később megérkeztünk a faluba. Tényleg nagyon kicsi volt nem volt körülötte fal vagy kerítés (?), alig voltak házai, de azok nagyok és díszítettek voltak. Maximum 100-an élhettek ebbe a falucskában.

Beléptünk. Azonnal megállt az élet és felénk fordultak. Hablatyon volt egy sárkánypikkely én lesöpörtem azt.

- -Ti vikingek vagytok? –kérdezte egy férfi

- - Igen- bólintott Hablaty

- - Mi járatban erre felé?

- - Szerencsét próbálni jöttünk a feleségemmel- húzott magához én nagy vigyorral a számon bólogattam, de ez mind megtévesztés volt. Nem nagyon volt ínyemre, hogy „házasok” voltunk.

- -Mihez értetek?- érdeklődött az ember

- -Harc- vágtam rá azonnal. A férfi pedig kiröhögött. Láttam, hogy Hablaty megingatja a fejét jelezve, hogy Ő nem tenné ezt.

- -Kovácsolás.

- -Óh, az jó, mert neked- nézett Hablatyra- van egy műhelyünk, ahol per pillanat nincs kovács. Te pedig- mutatott rám- kiképezheted a kisebbeket

- -Mennyire kicsik?

- -15 évesek

- -Ajh- nyüszítettem- mikor kezdek?

- -Most- röhögött- gyere, mutatom az irányt az arénába- elindult. Én utána iramodtam.

Az aréna nagy volt és körülbelül olyan volt, mint Hibbanton csak ez egy kicsit nagyobb volt. A gyerekek már bent voltak.

- -Ő az új kiképzőtők

- -Ne már egy csaj- röhögött az egyik gyerek, én összehúzott szemekkel néztem rá erre azonnal elhallgatott

- -Élmény lesz veletek- dünnyögtem-, na, kezdhetjük?

- -Persze-, röhögtek ki. Én a szekercémet a falba dobtam. Tudom ez magában nem elég ahhoz, hogy ledöbbentsem a gyerekeket. De nem is csak „simán” a falba dobtam, háttal voltam a falnak és a másik kezemmel épp a hajamat igazgattam. Csend lett. Nagy csend lett.

- -Na, szóval kezdjük az első sárkánnyal- dünnyögtem ők kiröhögtek- mi az?

- -Mi nem ölünk sárkányokat mi tanítjuk. – ismertette az életformájukat

- -Óh, az még jobb- mosolyogtam

- -Ti se öltök sárkányt?- döbbentek le

- -Nem- aztán füttyentettem először Viharbogár jött majd Fogatlan is. Azt nem tudom, hogy Ő miért jött, de ha jönni akar, akkor jöjjön. A gyerekek eléggé meglepődtek az éjfúria láttán. Én megráztam a fejem- a sikló az enyém. Az éjfúria, nos… khm… a volt fiúmé- mondtam ki és könny szökött a szemembe utálom, hogy ilyen gyenge vagyok.

- -Na, de van sárkányotok?- kérdeztem mosolyogva. Ők odébb álltak és a hátuk mögül kijöttek a sárkányok. Még kicsik voltak. Volt ott egy sikló, egy zablagyar, egy esőszelő, egy Nyögdöc és egy viharszelő.- de aranyosak- ámultam. – na kezdjük- tapsoltam és elkezdtük betanítani a sárkányokat. Nagy segítséget jelentett Viharbogár és Fogatlan. Este szinte beestem a barlangba és abban a pillanatban összerogytam.

- -Jó hír- lépett be Hablaty és olyan pozitív kisugárzása volt, mintha már megbocsátottam volna neki. -Ami mondjuk igaz is, de szeretem szívatni az embereket. Igazából nem is haragudtam rá igazán. Inkább annak mondanám, hogy feldúlt voltam és ilyenkor mondok olyanokat, amiket nem szeretnék. – Megvan a pénznek a fele.

- -Az menő- mondtam unottan

- -Mi a baj?

- -Te élveznéd azt, hogy 15 éveseket képzel ki akik nem hallgatnak rád, mert lány vagy ezért lekell -küzdeni azt, hogy ne akarjam megölni őket. –dühöngtem. Erre Hablaty kiröhögött. –Te is kezded- -mosolyogtam, majd elöntött a szomorúság. Ő már nem az enyém. Ő „csak” egy „barát”.

- -Mi a baj- komorodott el Ő is.

- -Miért is vesztünk össze?- kérdeztem. Nyitotta a száját, de én megelőztem Őt.- Ja Henna miatt. –biggyesztettem le az ajkamat.

- -Hülyeség volt téged vádolni. –mondta bűnbánóan- Na gyere ide- vette észre, hogy didergek. Én -felálltam és odamentem hozzá. Ő magához húzott és valamilyen csodálatos módon elöntött a -melegség.

1. rész vége :D